Ne olvasd el, mert hosszú! Nem szeretsz olvasni. Rövid blogok a Neked valók. A kis szösszenetek. Menj Subbázni. Itt rossz helyen jársz, mert ez több annál. No, nem feltétlen mondanivalójában, vagy tartalmában, de terjedelmében mindenképpen. Feleslegesen ne húzzuk egymás idejét. Bár, te az enyémet nem húzod. Nem feltétlen Neked írtam. De ha végigmész a szövegen, hát hajrá. Az időd talán kiadja.
212 km 1 nap alatt bicajjal, ráadásul fixen. Hogy értsd miről is van szó, a fix igazából annyit tesz, hogy örökhajtós a bringa. Akár a Spinner, vagy akár a gyerekkori minibringa, amin megtanultam tekerni nagyon kevés éves koromban J. De, hogy még közelebb tudd tenni magad a dologhoz, igazáb
ól egy pályakerékpárról van szó (körpálya, velodrome), vagy mondhatom azt is, hogy a manapság oly divatos fixiről. Nem a divat miatt kezdtem ezzel tekerni úgy 2-3 éve, hanem a budapesti lét praktikus okai miatt. Ha érdekelnek a részletek, később azt is megírom, hogy mik voltak ezek számomra. Szóval, váltós bringa hiányában ezzel vágok neki a nagy útnak. Az örökhajtós rendszer fogja adni nekem egyrészt az élvezeti értékét, másrészt a nagy kihívást a kör alatt. Élvezeti értékét azért, mert egyszerűen jó érzés „tempót menni” egy örökhajtóson, pláne jó érzés ilyennel teljesíteni minél nagyobb távokat, másfelől viszont mivel adott az állandó áttétel kihívás tud lenni minden egyes domb, emelkedő, bucka, vagy akár a szembeszél, de még a sík terep is. „Váltani” ugyebár csak itthon tudok, szerszámokkal felszerelkezve Józsira (hűséges társam Józsi, József, avagy Jocó a kerékpár) feltenni a kívánt első tányért és a hátsó fogaskereket. Felteszem és ez van, kész. Ha nagy az áttétel, síkon viszonylag nagy sebességet tudok tekerni (áttétel-pedálfordulat-sebesség összefüggésbe inkább nem megyek most bele, de, ha érdekel, csak jelentkezz), viszont pár %-os dombocska is meg tud fogni, nem beszélve egy esetleges tartós szembeszélről. Másfelől, ha túl pörgős az áttétel, akkor bár simán felmegyek akármelyik hegyre, de síkon 15-20 km/órás lesz a max sebességem. 
Ami egy 200 km-es túrán azért nem előnyös. Számoljad csak ki, hogy milyen sokáig tartana kint lenni. Szép összetett matematikai egyenlet, aminek igazából nincsen optimális megoldása, mivel nem ismerem pontosan a terepet (bár térkép alapján valamelyest mégis), nem ismerem az időjárást és igazából 200 km-t egybefüggően rég tekertem. Kihívás a köbön.
A fixinek maga az örökhajtós része nem teszi lehetővé, hogy másokkal összemérhető legyen az eredményem, másrészt viszont + belső motivációt ad, hogy na vajon képes leszek-e ezzel körbeérni (IGEN!!), és vajon mennyi idő alatt. Mennyire fogja a lábaimat terhelni az állandó tekerés, mivel a fix hajtás miatt ugyebár egy fél fordulatra sem pihenhetnek a lábak. Kérdések vannak, válaszok lesznek. Hozzáteszem azt is, hogy nem egy embertől hallottam, hogy „hánemvagynormális”, szóval ez is csak lelkesít. A „nemnormálisak” élete mindig színesebb egy kicsit. Nem? JJ Én ugyanezt mondom azokra, akik egymaguk (!) körbefutják, hogy „hánemvagynormális”, de, ha képes rá, miért ne futná körbe? Ha bennem meglenne az a fizikai- és mentális erő, hogy körbefussam a Balatont, akkor mennék én is.
Nomeg a kritikus pont: ENERGIA. A táplálkozás, a folyadékpótlás, az ásványi anyagok, elektrolitok, sók. A témával kapcsolatban pont ma jelent meg egy írás egy sport- és edzőtárs tollából, így abba túl részletesen nem megyek bele. Olvasd itt: Táplálkozás és pszichés felkészülés.
De, hogy nem kerékpárosként is átlásd kicsit a dolgot: 212 km, várhatóan 8-10 órás tekerés rengeteg energiát, folyadékot igényel. Itt ugye olyan sincs, hogy na jó, kicsit lejjebb tekerem az ellenállást, sőt, a csudába az egésszel, inkább hazamegyek. Ha a céltól 50-60 km-re úgy érzem, hogy na, most vége, akkor is épp 50-60 km lesz hátra. Előre fel kell készülni fejben az egészre. Az energia pótlására, a folyadék pótlására. Node, mivel nem túrára megyek (najó, igazából túra, de nem a klasszikus értelmében), csak nem cipelhetek egy hátizsákot teli minden jóval, csokival, sütivel, mogyoróval. A start előtti napokon szénhidrát feltöltés (ugyebár az elsődleges energiánk) és a verseny alatt a csoda zsebekbe raktározott finom falatok ésszerű és tudatos beosztása, nomeg a frissítőpontok készleteinek beburkolása. Láthatod, hogy táskát nem viszek, de cipelni kell némi energiát, folyadékot és az elengedhetetlen szerszámokat defekt esetére.
Egy szó, mint száz pár rövid gondolatot szerettem volna leírni, de kicsit több lett belőle és igazából ami témákat felhoztam, azokat is épphogy karcoltam. Ha egyéb részletek is érdekelnek, jelezz akár a blogon hozzászólásban, akár a Facebookon, akár valahol valamelyik órámon, vagy ahol épp jól esik.
Ps.: A képhez képest Józsi természetesen kapott SPD pedált, kicsit „flancosabb” külsőt és a kormányról a fehér bandázs is lekerült, emellett nem a képen látható áttétel lesz rajta a körön.
Nem mellesleg pedig nem várt bonyodalmat okozott egy fehér nadrág beszerzése, de ezúton is szeretném FZS-nek megköszönni, hogy sikerült eme problémát elhárítani.
Dávid-Davez-DVZ :)
