2012. december 10. BKV - Budapest
Ne olvasd el, mert hosszú! Nem szeretsz olvasni. Rövid blogok a Neked valók. A kis szösszenetek. Menj Subbázni. Itt rossz helyen jársz, mert ez több annál. No, nem feltétlen mondanivalójában, vagy tartalmában, de terjedelmében mindenképpen. Feleslegesen ne húzzuk egymás idejét. Bár, te az enyémet nem húzod. Nem feltétlen Neked írtam. De ha végigmész a szövegen, hát hajrá. Az időd talán kiadja.
Történt egy napon, azon a bizonyos címbéli napon, hogy merész elhatározásra jutottam: nyakamba veszem a várost és megpróbálok eljutni az egyik munkaadómhoz, a vendégeimhez, a Spinnerekhez. Jó ideig érleltem a gondolatot, de végül úgy voltam vele, ha ma nem, akkor máskor minek?! Aznap szerencsére nem volt sok dolgom, így egyrészt ki tudtam pihenni magam a nagy út előtt, másfelől volt időm lelksziekben felkészíteni magam. Nagy vállalkozás. Bear Grylls, a nagyvárosi túlélő is elismerően bólogatott volna, de velem nem kelt volna egy útra, az biztos. A terv az volt, hogy a 13. kerületből elmegyek a 11. kerületi MegaFitnessbe a hőn szeretett tömegközlekedési társaságunk különböző járatait használva. Séta-metró-busz-busz-séta kombinációval lazán kivitelezhető a dolog és alig kell hozzá 50 perc. Sima ügy. Mi ez nekem? Nekem, aki nyáron 37 fokban menetel a Balaton körül kerékpárral üres gyomorral, nekem, aki télen mínuszok mínuszában állam szakadtáig korcsolyázok (true story :D), nekem, aki Budapesten élek.. Gondoltam én.. No, ha 50 perc alatt ki lehet érni, akkor számoljunk rá negyed órát. Még jó, hogy belekalkuláltam ezt a 15 percet, mert így végül csak 15 percet késtem. De ne rohanjunk ennyire előre, elvégre nem illik a bevezetőben lelőni a főszereplőt, még akkor sem, ha arányaiban ez egy hosszúra sikeredett bevezető volt.
Este 8-kor van órakezdés. Könnyű számítások alapján arra jutottam, hogy 18:50-55 körül elindulok. A metróig szépen elkutyagolok, laza bemelegítésnek jó lesz. Mármint, bemelegítésnek az utazáshoz. Kemény 6-7 perc séta, ezt talán túlélem valahogy. Közeledvén a metróhoz, annak is a Dózsa György nevezetű megállójához gyanús lett a nyüzsgés, a mozgolódás. Háhá, itt aztán még villódzik is valami, de nem is egy, hanem mindjárt 8, sőt, pontos számolás után 10-ig jutottam. 10 tűzoltó autócska, fel-s-alá szaladgáló fajjermannok, katasztrófa elhárítás, mentő, lezárt metró megálló. Szívás! (Itt most adná és igazából kellene is vulgáris kifejezés, hogy eladhatóbb legyen a cucc, sőt, igazából még egy kis szexualitást is kellene beleszőnöm.) Már csak azért is, mert annyira friss volt a történés, hogy pótló buszoknak se híre, se hamva. Végülis mindegy is lett volna, mert pótló buszozás pedig szívás a négyzeten. Jóvan, gyors fejszámolás a lehetséges alternatívákról. Egyetlen megoldásnak az tűnt, ha a 75-ös trolira gyorsan felpattanok, hisz az is itt jár, csak pár emelettel magasabban, pikk-pakk elsuhanok vele a Thököly útig, ott pedig felszállok A hetesre (lásd. 1. sz. melléklet). Eredetileg a Ferenciek terén szálltam volna arra a vonalra. A troli lassú, de legalább az ellentétes irányba megy, szóval, nagy gáz nincs. Nem a késés, hanem a ’mennyi’ volt a kérdés. A 30 pedig nem volt elfogadható válasz. Az tumaccs, nekem órát kell tartanom, ami 8-kor kezdődik. SMS-ben riadóztattam kolleginámat, Mátyás-díjas sztáredzőt (vagy valami ilyesmi :) ), aki szerencsémre előttem tartott ugribugrit (kacsint) és a Spinning sem áll távol tőle. Zötykölődök a trolin, elérkezik a Stefánia-Dózsa kereszt. Persze pirosat kapunk. Persze elmegy 3db hetes. Sebaj, ebből kettő amúgy is express, az itt nem áll meg. Jön egy ötös, legyen, azzal elmegyek egy express megállóba, aztán majd jön egy 7E, vagy valami ilyesmi. Az ötössel a Keleti megállóig mentem és az egész utazásom alatt itt ért az egyetlen szerencsés pont. Ahogy leszálltam, már jött is egy piros. Gyors felpattantam, elindultunk (2. sz. melléklet). Utazásom a 2. hosszabb szakaszába lépett. Illetve, lépett volna, ha.. .. ha a nyomorúságos BKV le nem szállít minket utasokat a buszról, már a Blahán, mivel „most szóltak rádión, hogy kell a busz a metró pótlásra”. Grrr. Jóvan, leszállunk ismét, további késés várható. Szép. Pár perc múlva jött egy másik hetes. Szerencsére ez nem ’E’ volt, így minden járókelőnél megálltunk és jóformán megkérdeztük őket, hogy elvihetjük-e egy darabon. Mázli, hogy vannak még, akik nem feltétlen akarnak buszozni pont akkor, amikor én. Elértünk a Ferenciek terére, ahol várt a következő meglepetés. Dugó. Este fél 8 magasságában, bár inkább kicsit később. A busz nem tud kimenni a megállóból, mert minden beállt. Mint kiderült, a hídon esemény van. A sok sáv közül csak 1 üzemel, a többit fogják a yardok. Hát, mindegy, ez egy ilyen utazás. Nagy nehezen átvergődtünk a hídon, nem telt el több idő itt, mint 5 perc, szóval jók voltunk nagyon. Okostelót előkaptam, gondoltam megnézem, hogy vajon milyen buszt fogok elérni a Kosztolányin. Az a jó a célállomást megközelítő járattal (150 vagy 250), hogy nagyon ritkán jár, vagy sehogy. 19:49-kor bogarásztam a menetrendet a 7-esen. Az eredmény: 19:50, vagy 20:05. Pff.. Hát, ezt buktam. Fortuna viszont ismét a kegyeibe fogadott, mert ahogy a Kosztolányihoz értünk, azért egy pirosat még besz..
..ipkáztunk (aszitted, hogy mást írok, ugye? Tee, kis hamis :) ). Balra kitekintek-kitekintek a buszból, látom, édesanyám szedi a virágokat,és a 250-es ott áll. Mármint a lámpánál, mert alapvetően jelenlegi helyzetemhez képest majd jobbra fogunk menni (3. sz. melléklet). Tudni kell, hogy nem ott szállok fel a 250-esre, ahol leszállok a hetesről, így lélekben már készültem a futásra. Itt jut eszembe, hogy ezek szerint még egy szerencsés pont volt a hányadtatásaim során, méghozzá az, hogy a 250-es is késésben volt. Ekkor még nem tudtam, hogy miért. Hetesről le, felkaptam a nyúlcipőt, szerencsére volt honnan ellesni a praktikákat, futás. Bocskai úton persze piros. De a busz már a megállóban, ajtók már nyitva. Jesszus, nem késhetem le. Engem vár. Biztos, hogy engem vár. Még nem láthat engem a sofőr, de tuti, hogy rám vár. Nem jön semmi, futás. Hopp egy rendőrautó, még mindig piros, mindegy, futás. Utolsó ajtó nyitva, nem férek fel. Középső ajtó nyitva, nem férek fel. Első ajtó nyitva még, nem férek fel. Szóval elől felszálltam. Plusz a táskám. Ekkor esett le, hogy miért is volt késésben a járat. Hát, ezért. De nem érdekel, odaérek, jó leszek. Mármint, csak 10 perc késéssel, de odaérek. Megyünk 1 megállót, majd még egyet, majd még egyet és még egyet. M1-M7 kivezető szakaszán megállunk. Leszállnak hárman. Jajjdejó, fellélegeztem. Örömöm nem tartott sokáig, mivel felszállt egy nagyjából 200-220 kilós emberke. Ez még nem lett volna gond, de testi adottságait kihasználva próbált utat törni magának. Magának és az őt követő még 5 embernek. Pedig önmagában teljesítette a kvótát, már ami az imént leszállt (vagy leszállott? vagy mi?!) 3 illető által megüresedett fizikai tér kitöltésére vonatkozik. Hát, elkezdett nyomulni. Nem kicsit, nagyon. Mondom, ájjá meg! Ez így ennyi! Nem tovább, mer’ nincs hova. Szedd má össze magad. Erre csak annyit mondott, „arra még lehet nyomni az embereket..” hát pff, meg eNCé, meg **,-,..,*-. A táskám ekkor már a sofőrnél volt. Bekértem hozzá. Félig nyitott sofőrkabin, így legalább volt a táskámnak hely. Ha nekem már nem is jutott. Szegény sofőrbá is vékony hangon megkért, hogy ugyan csináljak már valamit, mert pont nem lát semmit a tükörből. Tőlem. Gondoltam magamban, majd én nézem a tükröt, csak induljunk! Közben a magamban elmorzsolt szitok nem a pilótának szólt. Ő nem tehetett róla. Sőt, illedelmes volt, látta, hogy mi a szitu és tisztában volt vele, hogy nem hobbiból űzöm aktuális tevékenységem (4.sz. mell.). Hm.. Elindultunk, végre. Nagyjából az első szélvédőre lapultam. Nagyon izgalmas volt. 3 megálló múlva leszálltam, berohantam a terembe, az embereim már javában melegítettek, pörgettek. Köszi Ani Voldemort! (nem kérdeztem meg az illetőt, hogy nevén nevezhetem-e, így szimplán nevezem tudjátok kinek)! Az óra megvolt, csak 15 percet késtem, így kemény hegyeket másztunk utána. Sorry srácok! :)
Mellékletek:
1. sz.:
Az első útvonal
2. sz.:
A második útvonal.
3. sz.:
Ezt a képet csak linkelni tudom, mert itten össze-vissza kaszabolja: Ez a link!
Kosztolányi Dezső tér. Járművek, megállók és Davez helyzete.
4. sz.: 
A buszon.
