Ne olvasd el, mert hosszú! Nem szeretsz olvasni. Rövid blogok a Neked valók. A kis szösszenetek. Menj Subbázni. Itt rossz helyen jársz, mert ez több annál. No, nem feltétlen mondanivalójában, vagy tartalmában, de terjedelmében mindenképpen. Feleslegesen ne húzzuk egymás idejét. Bár, te az enyémet nem húzod. Nem feltétlen Neked írtam. De ha végigmész a szövegen, hát hajrá. Az időd talán kiadja.

Let’s Start The Dance (tudom, elcsépelt, hogy angolul írunk dolgokat, de vannak, amik valahogy jobban adják):

Érezd a zenét, a feelinget. Hogy mi?! Érezd az érzést? Hát, legyen. Menjünk tovább. Érezd a hegyet, érezd a síkot, érezz mindent. Tudod mit? Tényleg: érezd az érzést. De csak azután, ha már tisztáztad magadban, hogy miért is jöttél, ha megvannak a kitűzött céljaid és ha már érzed a bringát, érzed a tested, ráadásul ezeket az érzéseket érted is, le tudod fordítani a magad nyelvére. A magad nyelvére, amit a céljaid elérése érdekében tudsz alkalmazni, fel tudsz használni. Ha ezeket érzed, akkor nosza, hajrá, érezd az érzést is.

Szóval, a következőkben a Spinning® -ről lesz szó, de továbbmegyek, nagyon sok megállapítás a kinti bringázásról is szól. Legyen az országúti, hegyi, dh, városi vagánykodás, és ahogy régen még mi is hívtuk: freeride. Ha bejössz órára, igen, csoportos órára jössz, ahol többen vagyunk, mondhatni egy csoportban, egy csapatban megyünk. De a frászkarikát. Többen vagyunk 1 légtérben, a szoba jellegétől függően 4, vagy több fal közötti térben. Ez igaz. De a bringán egyedül vagy. Felveszed a szemellenzőt, beszűkül a látásod, csak az előtted lévő utat látod. Direkt nem azt írtam, hogy figyeled, mert nem tudatosan nézel, hanem zsigerből, érzésből, szükségből, belülről, azt látod, amit látnod kell. Az utat, az útszéli padkát, a hegyen a terepakadályokat, a gyökereket, a köveket-sziklákat, a lépcsőket, a gyalogosokat. A Spinneren® is az utat, az útszéli padkát, a kitűzött egyenest, amin tekersz, haladsz előre. Akár figyelhetsz, nézelődhetsz is, ha éppen túrán vagy, ha a látnivalók vizuális beszippantása a cél, nem pedig a fizikai határod elérése, átlépése. De, hogy visszakanyarodjak a kérdésre: együtt vagyunk egy helyen, de mindenki előtt egyéni célok lebegnek. Ahogy felszállsz a bringára, egyedül vagy. Csak mész előre. Érezheted a zenét, ha ez segít ellazulni. Szerencsés esetben vezet utadon, pláne, hogy teremkerékpározás esetén a tempót, fordulatot a zenéből, zenétől nyerjük. Vagy nem J. De amúgy többnyire igen. Ha bízol az óra profiljában, ha bízol az oktatódban, akkor engedd, hogy a zene vezessen (próbálj ki több oktatót, mielőtt bízni kezdesz). De, hogy a Spinning® szellemiségét is mondjam és kicsit mesterkélten szakmai is legyek: nyugodtan hagyd el a fordulatot és tekerj saját tempóban. Igen, ez valamelyest igaz is, de leginkább akkor tedd ezt, ha tudatosan hagyod el a fordulatot, mert tudod, hogy miért teszed, tudod, hogy mi lesz a számodra pozitív következménye, tudod, hogy ezzel mit tudsz, és mit fogsz elérni. (Jajh, úgy látom ismét elkanyarodtam. Lehet, hogy egy kicsit kusza iromány lesz a végén, de sebaj. Majd kiderül. Max a kiadó kicsit átszerkeszti J) Természetesen bejöhetsz azért is, hogy egy, vagy több órát kellemes tekeréssel és szórakozással tölts többek társaságában, de általában nem ez a jellemző. Ezt a vonalat most nem is nagyon forszírozom ebben a karakterhalmazban. Tehát egyedül vagy. Nem próbálod meg kizárni a mindennapok hülyeségeit, a problémákat, mert nem kell tudatosan ezzel foglalkoznod. Ahogy bejössz, egyedül vagy, a gondok már el is szálltak. Maguktól. Te vagy és a gép. Tudatosan csak egy dologgal foglalkozol, az pedig az, hogy elérd a kitűzött célt. Hogy megtanuld érezni a bringát, de mindenekelőtt a tested. Teszed rá az ellenállást, érzed, hogy keményen dolgozik a lábad, érzed, hogy fáradsz, szemed csípi az izzadtság. Egyre nehezebb tolni-húzni a pedált. Erre Te mit csinálsz? Teszel még rá ellenállást. Igen, fokozod, mert ezért jöttél. Nem azért, hogy lazán tekerj, nem azért, hogy nézelődj, nem azért, hogy lásd dolgozni a többi embert, hisz egyedül vagy. Egyedül pörgetsz a síkon, tekersz a Balaton partján. Egyedül mászol a hegyen, egyedül mész fel Dobogókőre. Egyedül vagy, de nem magányodban. Figyeled a tested minden jelzését, ha pihenni vágysz kicsit, szépen visszaülsz, de jössz tovább. Lehunyod szemed és csak a tekerés van, csak a tempó. Kifújtad magad, összeszedted gondolataid, kicsit elkalandoztál. Ahogy rendet tettél a fejedben, hirtelen az erőd is visszajött. Hm.. tán van némi összefüggés a lelki és fizikai állapotunk, erőnk között? Igen! „Minden fejben dől el”. Megvan az ellenállás, megvan a fordulat, érzem a testem, érzem a lábaim. Érzem a pulzusom. Na jó, azt biztos, hogy nem érzed, ha mégis, akkor kicsit ülj vissza és lélegezz, levegőzz, szídd mélyre, lazíts. Majd gyere tovább! Céllal érkeztél a hullámok közé, tudatosan dolgozol. Itt közbeszúrom, hogy a tudatos edzéseddel kapcsolatban kérj segítséget. Kérjed az oktatód, edződ, hogy segítsen. Azért jöttél, hogy elérj valamit. Az oktató is azért jött, hogy Te elérj valamit! Ha az edző nem segít, leráz, akkor keress másikat. Sokan vannak, sokan vagyunk. Javarészt csupaszív emberek (uhh, miket nem írok?!). Ferdebetűk ki, egyenesek vissza: legyen meg a célod! Az legyen az első, hogy tudd, mit szeretnél elérni, tudd, hogy mit akarsz. Ha megvan, akkor tanuljad meg használni a tested, tanuljad meg használni az eszközt. Tanulj meg érteni! Tanuld meg érteni, megérteni a tested! A tested egy csudajó berendezés, ami rendkívül sokat bír, rendkívüli módon „terhelhető”, csak érteni kell, hallani kell, érezni kell! Érezd az érzést!

(Hát, olyan nesze semmi fogd meg jól. Igazából volt valami cél itt is, mikor elkezdtem a betűket kaparni, de asszem a második sornál elvesztettem a fonalat. Ez van. Lesz ez még így se. Ha eljutottál eddig a szövegben, de még nem voltál Spinning® órán, vagy még nem bringáztál hosszabb távon, akkor hajrá. Ezen az irományon végig bírtad rágni magad, így tuti, hogy van benned kis kitartás. Egy lendületes tekeréshez se kell több, hidd el. „Fejben dől el”, mint ahogy az is, hogy ezt elolvastad.)

Hadd legyek már kicsit irodalmár és megbújva nyelvtanár:

"A célt tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga.”

Davez – Budapest, 2012-12-10